Az utolsó álom

-   Egy álmot láttam az éjjel, de ez nem olyan volt, mint a többi. Az egész lelkemet átjárta a mélabú és a kín, de ugyanakkor a gyönyör és a felhőtlen boldogság is. – Misuzu

-   Mit láttál? – Yukito

-   Most nem a felhők közt voltam, hanem a parton, két ismerősnek tűnő személlyel. Olyan, mintha már ezer éve ismerném őket, mintha szoros kapcsolat fűzne hozzájuk.

-   Kapcsolat?

-   Igen, de éreztem, hogy bár az ajkuk felfelé gördül, mosolyog, szemükből a bánat csillámló szikrái mardossák torkukat, mintha a könnyeket próbálnák visszafojtani és torkukban akadt volna meg a keserűség.

-   Misuzu…

-   Majd a következő pillanatban egy végtelenül hosszú, sötét helyen találtam magam. Sehol semmi, csak én. Ajkam nem bírt szólni, szemeimben lévő izmok sötétségbe kényszerítették a tekintetem, majd tudatom örök álomra készülődött. Egyszerre voltam nyugodt és izgatott. Azt hittem, sohasem ébredek fel többé. Csak miattad nem adtam fel. Csak miattad küzdöttem, hogy láthassalak! Nem akarod tőled soha elválni, de érzem, hogy búcsút kell vennünk egymástól!

-   Misuzu! Ne tedd ezt! Ne hagyj magamra! Misuzu!!!

Yukito érzelmeivel átfűtve magához szorította a lány picinyke, legyengült testét.

-   Misuzu! Ne tedd ezt velem!

-   Szeretlek Yukito, csak te tartottál eddig életben, csak miattad voltam képes küzdeni. Ugye te is szeretsz? Ugye nem volt értelmetlen eddig küzdenem és elviselni a fájdalmat, ugye?

Misuzu, teste felett nem tudta megtartani az uralmat és térdei összerogytak. Yukito még mindig ölelte a lányt és megtartotta testét. Arcán igazgyöngy hullott végig egyenesen a lány ajkaira. 

-   Szeretlek Misuzu, én is szeretlek! Nem volt hiábavaló az életed, a küzdelmeid! Köszönöm neked mindazt a boldogságot, amit nekem adtál… Köszönöm!

Yukito kezeiben tartotta Misuzu élettelen testét. Arcát a lány mellkasához szorította, hogy könnyeit elrejtse, de hiába.

-   MISUZU!!!! Áááhhh… Nem… Ne…

Bár Misuzu nincs többé, a kettejük szerelme örökre élni fog. Nem tudni, hogy vajon hallotta-e a lány Yukito szavait, de mindez már nem számít. Tudta jól, és talán ezer év múlva talán újra találkoznak, de Misuzu újra és újra meg fog halni. Hisz erről szól az átok. Szerelmük örök kárhozatra van ítélve, hogy soha ne teljesülhessen be. De szerelmük örökké élni fog…

VÉGE