9. rész.

A radarterem ajtója kivágódott, amikor a király megérkezett. A személyzet megrémült.

-         Gyorsan! Nézzék meg, a közelben van–e Dermesztő.

A radarkezelő kapkodva nyomogatni kezdte a gombokat.

-         Igen Felség, erre tart. Úgy fél óra múlva ér ide.

-         Ó, hogy az a! Mi az?! Valami távolodik innen! Talán egy áruló! Az átkozott!

-         Nem, Uram, erről szó sincs! Az csak egy csecsemő, most lőtték ki egy távoli bolygóra.

-         Rykóról van hír?

-         Igen, Felség! Sajnos azonban Dermesztő előbb ér ide! Óhajtja, hogy rádiókapcsolatot teremtsünk vele?

-         Ez nem kérdés! Azonnal!

A kezelő gyorsan nyomkodta a gombokat, mire végre megjelent Ryko arcképe a monitoron.

-         Na végre! Jelentést kérek, Ryko!

-         Felség, teljesítettem a feladatot, Dermesztő nyugati hadserege megsemmisült. Késésünk oka, hogy a Loppán is harcolnunk kellett.

-         Mi? Kivel?

-         Delittoval.

-         És letudta győzni? Szép volt, tábornok. Én most elmegyek Dermesztőhöz, és végzek vele.

-         Várjon, Felség! A Loppán fontos információk kerültek a birtokunkba. Ha most megtámadja Dermesztőt, nem éli túl!

-         Mit beszél, Tábornok?!

-         Bízzon bennem, felség! Egy csodafegyver került a kezünkbe! Feltétlenül meg kell várnia, amíg visszaérünk!

-         Nem értem, miről beszél, Ryko! De megbízom önben! Siessen!

-         Értettem, Felség! Felség! Túl sokat kockáztatunk, javaslom, adja ki a KÖD fedőnevű parancsot!

-         A KÖD már érvényben van! Velk tábornagy bonyolítja le!

-         Értem, Uram. Hamarosan megérkezünk!

-         Ajánlom is Ryko Tábornok. Figyelmeztetem, semmiképp se próbálja meg elpusztítani Dermesztő hajóját! A fiam is ott van! Az idióta Velk hibája ez is!

-         Megértettem, Uram!   

10. rész

-         Felség, Dermesztő űrhajója már közvetlenül a bolygó mellett van!

-         Francba is! Megőrülök ettől a várakozástól!

-         Nyugodjon meg Felség, A tábornok hamarosan megérkezik!

-         Hmmm…remélem, az ezredes sikerrel járt, és végzett Dermesztő bolygójával! Mert ha nem…

Eközben…

-         Mikor érünk már a Vegetára? Nem akarom tovább várakoztatni Őfelségét!

-         Hamarosan Uram! Óh, nem! Tábornok, baj van! Dermesztő emberei megtámadták a bolygót! Több százan is lehetnek!

-         Értesítse a királyt, siessen!

A Vegeta felszínét robbanások lepték el.

-         Felség, találat érte a radart!

-         A keleti városrészt támadják! Ott csak pár katonánk van!

-         Nem igaz! Mi van Velkel?

-         Már elmentek! Dermesztő nem vehette észre őket.

-         Rendben! Mindenki utánam!

A király elrepült a támadás helyszíne felé. Több tucat harcosa követte. Dühödt vadként vetették magukat az ellenségre. A csillagharcos nők, gyerekek és az alacsony harcértékű férfiak elkeseredetten próbáltak védekezni, sok ellenséget elpusztítottak, de már ők is nagyon fogytak. Ekkor ért oda a király embereivel, és irtózatos pusztítást végeztek az ellenség soraiban.

-         Nőket és gyerekeket tudtok csak megverni, kutyák?!

-         Rohadt férgek, most nem menekültök!

Amazok gyorsan belátták, hogy most erős ellenfelekkel kerültek szembe. A túlélők a menekülést választották, megpróbáltak visszajutni az úrhajóhoz. Ez nem igazán sikerült nekik, elfogták őket. Mire minddel végeztek, feltűntek az égen a hatalmas űrhajók. Oldalukon vörös színben díszelgett a csillagharcos címer. Még be sem fejezték a leszállást, a katonák már harcra készen ki is rajzottak belőlük. Ryko tábornok is köztük volt. Egyenesen a királyhoz sietett, és meghajolt előtte.

-         Bocsásson meg a késlekedésért felség!

-         Most elnézem önnek, Tábornok! Mondja, mi az a csodafegyver?! De siessen, nincs időnk játszadozni! A fiam meg mindig odafent van!

-         Máris mondom, Uram!

Ryko elővette a láncot:

-         Ez állítólag csodával bír. Ha a nyakába veszi, kétszer akkora erőt kap, mint az ellenfele. Egyenesen önnek csinálták…vagy valami ilyesmi…

-         Maga megőrült, Ryko?! Egy nyamvadt lánc miatt tartott fel engem? Honnan szerezte?

-         Egy időutazó adta nekem…meghalt…azt mondta, ha nem használja Dermesztő megöli önt…furcsa, de…

-         Semmi kétség, Tábornok, maga bizony őrült. Na de mindegy! Most el kell pusztítanunk Dermesztőt!

A király a nyakába rakta a láncot, és elindult. Felfelé.     

11. rész.

Vegeta király és emberei megérkeztek Dermesztő űrhajójához. Úgy döntött, a végső csatát Dermesztő hajóján fogják megvívni. Nem lőttek rájuk, simán le tudtak szállni. A király csak akkor könnyebbült meg igazán, amikor kiszállva a kapszulából meglátta a fiát. Sértetlen volt, karját üdvözlésre emelte.

-         Apa, valami nincs itt rendben. Mindenki eltűnt. Mi történik?

-         Később mindent elmondok fiam! Ryko tábornok! Vigye a fiamat a Vegetára! Vegyen magához annyi embert, amennyit csak tud! Aztán induljon Dermesztő bolygójára pár hajóval, ellenőrizze, hogy az elitegységnek sikerült-e elpusztítania!

-         Értettem, Felség!

Miután az űrkapszulák elhagyták a hajót, a király embereihez fordult:

-         Figyeljetek rám! Dermesztő a csoportos harctól fél a legjobban. Tehát egyesítjük energiáinkat, és egyetlen pontra irányítjuk. Így fenyegetve érzi majd magát. Megmutatjuk neki, mire képesek a magunkfajta harcosok!

A csillagharcosok támadásba lendültek. Végigrohantak az űrhajó bonyolult folyosórendszerén.

-         Tudom, hogy itt van! Ha nem fogad bemegyünk erővel!

Ellenállás nélkül haladtak a vezérlőterem felé. Amikor odaértek, a király nagyot kiáltott:

-         Dermesztő! Gyere elő!

Az ajtó végül kinyílt, és a két vezér végre szemtől-szembe állt egymással. Vegeta király berohant és Dermesztőre nézett.

-         Megöllek! A helyedbe lépek! Én fogom irányítani a világot!

-         Gondolod könnyen fog menni? Nézz az embereidre, majd meghalnak a félelemtől. Nem látod, hogy reszket mind?

A király harcosaira nézett. Valóban volt egy kis félelem az arcukon, de készek voltak a harcra…A király megtámadta Dermesztőt, öklével az arcát vette célba. Dermesztő azonban egyszerűen félrehúzta a fejét, az ütés nem talált. A király újabb ütésre készült, kezét a magasba emelte. Dermesztő mosolyogva várta az ütést, bízott fölényében. Ekkor azonban a király nyakában megcsillant a lánc, ez elterelte a figyelmét. A csillagharcos akkora erővel találta el az arcát, hogy teste átszakította az űrhajót és kirepült az űrbe. Amikor visszanézett, megdöbbenve szemlélte, amint űrhajója ablakain vakító sárga fény tör ki, pár pillanat múlva az egész hajó felrobbant. A robbanás füstjében ott lebegett aranysárga hajjal Vegeta király. Hatalmas aurájában villámok cikáztak. Dermesztő talán életében először – megijedt! 

12. rész.

Dermesztő és Vegeta király most farkasszemet nézett egymással. Dermesztő még most sem tudta elhinni, hogy változhattak meg ilyen hirtelen az események. A király is megdöbbent:

-         Ryko mégsem bolond! Igazat beszélt!

Katonái az első döbbenet után vigyorogva sorakoztak fel uralkodójuk mögött, páran vakmerően megpróbálták bekeríteni Dermesztőt.

-         Felség, itt a lehetőség, bánjunk el a zsarnokkal!

Már lódultak is!

-         Megálljatok! Egyedül intézem el!

-         De…de Felség!

-         Azt mondtam egyedül! Talán valami nem világos?

-         Igenis, Felség! Megértettük!

-         Menjetek, és helyezzétek biztonságba a gyengébbeket! Verken százados! Ismeri Dermesztő legközelebbi bázisát?

-         Igen, Felség!

-         Menjen pár katonával, és rombolja porig!

-         Értettem!

Miután kettesben maradtak, leereszkedtek a Vegeta felszínére.

-         He-he-he…Mintha félelmet látnék a szemedben, Dermesztő! Uralmadnak vége! Meghalsz!

-         Csak szeretnéd, te kutya!

Dermesztő dühödt vadként támadt rá a szupercsillagharcosra. Ütötte, ahogyan csak bírta, de hozzá sem tudott érni. A király hangosan hahotázott.

-         Nesze!

Dermesztő már a második pofont kapta, hosszú barázdát szántott a földbe, csak egy épület állította meg, ami ráomlott. Dühtől remegve mászott elő.

-         Ezért még nagyon megfizetsz!

Megfeszítette izmait és üvölteni kezdett. Át akart alakulni egy erősebb formába, de ellenfele amint ezt meglátta, ott termett, és egy rúgással ismét padlóra küldte. Macska-egér játék kezdődött, de most Dermesztő volt az egér. Pár percig csak püfölte őt a király, aki nagyon élvezte a helyzetet. Nem sietett. Végül felemelte Dermesztőt a nyakánál fogva, jó szorosan.

-         És most kedves barátom…ütött az órád!

-         Ne! Kegyelmezz, Vegeta!

A király ütésre emelte kezét…