13. rész.

Dermesztő már beletörődött, hogy ezúttal elbukott. Szemét becsukta, kiskutyaként vinnyogva várta a halált. Vegeta király hangosan röhögött.

-         Véged!

Mielőtt azonban el tudta volna intézni, valaki hátulról fejberúgta. Pár métert repült, és elterült a földön. A csillagharcosok megijedtek, páran a királyhoz siettek, hogy segítsenek neki. Dermesztő csodálkozva nézett megmentőjére.

-         Cooler?! Mit keresel itt?

-         Látom, öcskös, gondjaid akadtak. Gondoltam, besegítek egy kicsit.

-         Hrrrrrr.

-         Ne morogj, inkább siess, alakulj át! A végső formádban Simán végzel ezzel a féreggel!

-         Rendben van!

-         Siess! Én addig eljátszadozok egy kicsit ezzel a paródiakirállyal!

Megtámadta Vegeta királyt, aki már felkészült a támadásra, és nagy ütéssel fogadta. Vad csata kezdődött, felváltva ütötték egymást. Cooler sok embert hozott magával, ezek most a megzavarodott csillagharcosokra támadtak. Kezdetét vette a háború végső csatája. Dermesztő közben jó úton haladt az átalakuláshoz. Néhány csillagharcos megpróbálta megakadályozni, de nem bírták megközelíteni. A Vegetát hatalmas rezgések rázták meg. Végül Coolernek sikerült több találatot elérnie a király testén. Mire Dermesztő végre átalakult, már több helyen vérzett az arca, páncéljából nagy darabok törtek le.

-         Nem is kellett volna úgy sietned, egyedül is elbánok én ezzel.

-         Nem! Ő az enyém! Az átkozott végzett a fél seregemmel, ezt nem hagyhatom büntetlenül!

-         Hehh! Mindig is magadnak akartál mindent! No de nem baj! Elvégre is a te körzeted!

A megvadult Dermesztő most dühösen rontott rá a királyra. Először arcon vágta, majd a hátába rúgott. A csillagharcost sem kellett azonban félteni! Minden ütésre ütéssel válaszolt, Dermesztőnek végül rá kellett jönnie, hogy a szuperharcos ellen talán teljes ereje is kevésnek bizonyul.

-         Most véged, de nyavalyás!

A királynak sikerült elkapnia a farkát, és teljes erejével a talajhoz csapta, majd eldobta. Cooler jót mosolygott a jeleneten.

-         Elpilledtél, öcsi? Akarod, hogy elintézzem én?

-         Ez egy szörnyeteg! Külön-külön nem győzhetjük le! Egyszerre kell támadnunk!

-         Igen.        

14. rész

Dermesztő és Cooler egymás mellett állt, szemben a királlyal. Az már nagyon türelmetlen volt:

-         Na, mi van, gyíkfejűek? Ennyi? Igazán mutathatnátok már valamit!

A két testvér összesúgott:

-         Mi a franc történt vele? Nemrégen még egy senki volt!

-         Nem tudom! És a haja…a szeme…

-         Te láttad nap mint nap! Nem vettél rajta észre valami furcsát?

-         Semmit…de igen! Látod a nyakában azt a láncot? Furcsa színe volt az átváltozása előtt! Lehet, hogy…

-         Egy lánc? Ennyi lenne a nagy trükk?

-         Figyelj, jól rám! Nem tudom, a lánc-e az oka, de tehetünk egy próbát! Én elterelem a figyelmét, te tépd le róla!

-         Rendben!

Üvöltve támadtak a csillagharcosra. Az eredményesen védekezett, éppen gyomron akarta ütni Dermesztőt, amikor az meghátrált. A király utána repült, ekkor Cooler hátulról letépte nyakából a láncot, és eldobta. A király haja visszaváltozott fekete színűre. A harcot távolról figyelő csillagharcosok felhördültek.

-         Hohó, most mihez kezdesz, te nagy király?

-         Most végzek veled!

Dermesztő, mint mindig, most is engedte, hogy a harag eluralja az agyát. Teljes erővel a királyra támadt, aki rémülten nézett rá. Megpróbálta egy ütéssel a másvilágra küldeni, de közvetlenül előtte megtorpant. Mélyen Vegeta király kék szemébe nézett.

-         Azt hiszem, ezt kicsit elkapkodtad…most már tényleg véged!

Dermesztő először nem értette, miért mondja ezt ellenfele. Hiszen most…Felnézett a király hajára. Sárga volt ismét. Lassan lenézett, meglátta az öklét a király kezében, majd a király másik kezét a gyomrában. Ekkor értette meg, hogy vége. Látása elhomályosult, majd feje lebicsaklott. A király a földre dobta Dermesztő élettelen testét, aztán sarkával a fejére taposott. Egy reccsenés, és Dermesztő nem mozdult többé. Óriási üvöltések hallatszottak mindenfelől:

-         Hurrá! Éljen! Győztünk!

-         Éljen a király!

Csak Cooler nem volt boldog.

-         Te átkozott majom! Ezért még megfizetsz!

Magasra repült, létrehozott egy kis energiagömböt, amely egyre növekedett, mígnem hatalmassá nem vált. Megfeszítette a karját, majd rádobta a királyra. Az meg sem rezdült, amint a gömb odaért hozzá, egy legyintéssel visszairányította Coolernek, majd egy hatalmas energianyalábbal felgyorsította.

-         Neeeeeeeem!!!!!

A gömb porrá égette Coolert, mielőtt eltűnt az űrben. A háború a Vegetán véget ért.     

15. rész

A Vegeta bolygón mindenki mámorban úszott. Mindenki a király elé sietett leróni a tiszteletét, ki szóban, ki hajlongással. A király még nem változott vissza, kiélvezte a helyzet minden pillanatát.

-         Szóljatok Velknek! Hazajöhet, elmúlt a veszély! Ezt pedig…ezt vigyétek az étkezdébe! Jó lesz vacsorára! Már nagyon megéheztem!

-         De…Dermesztőt, Felség?

-         Igen.

-         Hát…rendben.

-         Hol a fiam?

-         Ryko magával vitte, Felség!

-         Jó kezekben van! Hé, maguk! Takarítsák el a romokat!

Hirtelen üvöltés hallatszott.

-         Ez még él! A fenébe vele!

A király a hang felé nézett. Nem messze ott állt Dodoria, és valamit a kezében tartott. Nagyon magabiztosnak látszott.

-         Ez a láncocska adta az erődet, igaz? Ami egy csillagharcos fejére jó, jó lesz az enyémre is.

Megpróbálta felvenni a láncot, de ekkor egy sebesült csillagharcos fejbe rúgta, és messzire szállt.

-         Ezt Tomaért, és a bajtársaimért kaptad, te szemét!

Dodoria azonban felpattant, és a fejére húzta a láncot.

-         Ne!

-         Na és most! Az erőn olyan nagy lesz…áhh…mi…ez?

Arca elsápadt, a nyakához kapott, de már késő volt. Összeesett és meghalt. A láncot levették róla és visszaadták a királynak.

Cold tábornok egy sötét szobában ült remegve. Kintről ordibálások, robbanások és egyéb csatazaj hallatszott. Az ajtó hirtelen kivágódott, egy árny lépett a szobába. Cold rátámadt, de az egy energianyalábbal végzett vele. Még többen rohantak be.

-         Tábornok, szép volt! Úgy számoltunk, hogy kb. két nap alatt elfoglalhatjuk a teljes bolygót.

-         Két nap? Nincs időnk! Szólj az embereknek, felszállunk! Majd én elintézem a bolygót!

-         Értettem!

Nemsokára a csillagharcosok elhagyták Dermesztő bolygóját. Ryko ott állt a magasban.

-         Tábornok Úr, üzenet érkezett! Dermesztőnek vége! A király várja önt!

-         Értem. A herceg?

-         Jól van, Uram!

Ryko elmosolyodott. Átváltozott szuperharcossá, majd létrehozott egy óriási energiagömböt, és a bolygóra dobta. Meg sem várta a becsapódást, hátat fordított, bement az űrhajóba.

-         Rendben van! Hazamegyünk!

Romok mindenfelé, tele halottakkal a környék. Néhány óriásmajom sétálgat az elnéptelenedett tájon. Az egyik megszólalt mély hangján!

-         Nincs túlélő, százados!

-         Kiváló! Változzunk vissza, aztán irány a Vegeta!   

                                                   Végszó.

Napok teltek el a véres háború óta. Még látszottak a romok a Vegeta bolygó felszínén. A királyi palota csodával határos módon karcolás nélkül vészelte át az eseményeket. Hatalmas erkélyén állt a király, mellette fia, Vegita herceg. A király másik oldalán Ryko tábornok volt, mellette Velk tábornagy, mögöttük sokan mások. A király haja még mindig sárga volt, megfogadta, hogy ezentúl csak így mutatkozik népe előtt. Beszédet mondott a több ezer csillagharcosnak, akik tombolva köszöntötték a Legendás Harcost, illetve Harcosokat.

-         Leráztuk magunkról a gaz Dermesztő és hordája uralmát! Most majd minden nép megtanulja rettegni a nevünket! Holnap útra kelünk, megsemmisítjük Dermesztő maradék hadseregét! A mi népünk lesz a leghatalmasabb az Univerzumban! Éljenek a csillagharcosok!

-         Éljeeeen! Éljen a király! Éljenek a csillagharcosok!

A tömeg dübörgése még sokáig visszhangzott a Vegeta tájain.

                                                        VÉGE