5.rész.

Hatalmas bolygó, melynek zöld színe messziről is jó kivehető. A zöld színt annak a hatalmas, az egész bolygót beborító dzsungelnek köszönheti, mely már évmilliók óta burjánzik. Ez a Metisz bolygó. A dzsungelből több kilométeres oszlopok nyúlnak ki, ezek tartják azokat a hatalmas bázisokat, amely Dermesztő 1 millió fős seregének a lakhelyei. Bár a katonák inkább a dzsungelben szeretnek tartózkodni, ahol óriásgyíkokra vadásznak.

Az őrszem már hosszú percek óta próbálja helyreállítani az érthetetlen okokból meghibásodott rendszert. A teremben pár tiszt is tartózkodik.

-         Mikor lesz már kész az a vacak? 20 perc múlva el kell küldeni a jelentést a tábornoknak!

-         Sajnálom, százados, nem megy! Gyanítom, a Loppa melletti bázison van a hiba.

-         Miféle hiba??? Már vagy 400 éve nem volt ott semmiféle hiba!

Egy öreg őrnagy szól közbe:

-         Megmondjam én százados, mi a hiba? A hiba az a nyamvadt bázis. Próbáltam meggyőzni a nagyurat, hogy adja fel azt a bázist. Minden műszer kimutatta, hogy a hold évente 14 cm-el közelíti meg a Loppát. Talán a gravitáció most…

Hatalmas robbanás szakítja félbe a szavait. Még fel sem fogták, mi történt, amikor a testük már csak atomjaiban létezett.

A szép dzsungelbolygó úgy bolydult fel, mint a méhkas. Több százezer madár egyszerre emelkedett fel, hogy biztonságosabb helyet keressen a bolygó egy másik pontján. Számos helyen tűz ütött ki. A katonák rémülten emelkedtek fel, nagy fejetlenség uralkodott. Szinte egyszerre látták meg a hatalmas űrhajókat a fejük felett. Az űrhajókról sok kicsi pont indult feléjük. Mikor felismerték végre a helyzetet, egy emberként kiáltották:

-CSILLAGHARCOSOK!!!!

A két sereg hamarosan összeért. Őrült csata kezdődött a Metisz felszíne felett pár száz méterre. Nemsokára megérkeztek a bolygó felszínére az első áldozatok. A csillagharcosok valódi mészárlást végeztek. A bolygó helyőrségének déli bázisa elveszett. Kb. 50.000 katona pusztult el, de néhány csillagharcos is feküdt mellettük. A csillagharcosok, és vezérük, Ryko tábornok azonban nem lazíthatott. Tudták, ez még csak bemelegítés volt. Még alig kezdődött el a csata, de sokan már véreztek. Maga a tábornok is megsérült. Némán várakoztak a levegőben, majd hirtelen észrevették, hogy valami furcsa fekete felhő közeledik észak felől. Jól tudták, mi az: Kb. 950.000 ellenséges harcos.

-         Elcsesztük. Nem ez volt az a bázis. – mondta Ryko.

-         Mindenki az erdőbe! – adta ki a parancsot.

Pillanatok múlva már úgy tűnt ott sem voltak…A bokrok mozdulatlanul álltak. A csillagharcos katonák a rejtőzködés mesterei voltak. De nem félelemből rejtőztek el. Prédára váró ragadozóként.

6.rész

-         Hová tűntek?

-         Biztosan elmenekültek a gyáva férgek!

Ryko türelmes volt. Nem kell fejjel rohanni a falnak, ők az erősebbek, de a nagyobb létszám azért mégiscsak óvatosságra int. Ismerte azt a kék, hosszú fejű tisztet, aki az ellenséget vezette. Gyermekkorukban játszópajtásak voltak, és bizony néha ő volt az erősebb. De ha most ki kell nyírni, hát ki kell nyírni. Nagy szégyen lenne, ha kikapna tőle. Tudta, hogy az idő nekik dolgozik. Sötétedik…

-         Most! - adta ki a parancsot.

Megremegett az erdő, hatalmas csatakiáltás hasított a csöndbe. A sok katona összecsapott. A meglepetés sikerült, az ellenség még fel sem ocsúdott, a csillagharcosok már végeztek velük. Csupán egyszer ütöttek, de tudták hová kell. Ryko úgy rázta le magáról az ellenséget, mintha azok bogarak lennének. Egyenesen régi játszópajtása felé tartott. Csak ő képes legyőzni. Ha nem öli meg, a háború elveszett. Amaz még csak meg sem lepődött, amikor a büszke csillagharcos megjelenik előtte.

-         Áh, Ryko barátom. Gondoltam, hogy te csinálod a balhét. Már akkor tudtam, amikor tönkrementek a műszerek.

-         Sajnálom Nell. Meg kell hogy öljelek.

-         Persze, persze… Emlékszel a fogadalmunkra?

-         Igen.

Ryko lecsapott. Ökle egyenesen a másik arcába fúródott, térdével a gyomrát simogatta meg. Nell zuhanni kezdett, de hirtelen visszafordult. Most ő támadott. Ryko arcába rúgott, majd két kézzel hátba vágta. Rykot ez nem hatotta meg, elkapta Nell kezét, és fejjel csapta arcon. Nellnek már erősen vérzett az orra, fűrkésze már rég összetört.

-         Ne csináld már Ryko. Ennyi? Csalódást okozol, öreg barátom.

-         No! Gyere csak!

A támadó Nell ütését felfogta, és akkorát odavágott, hogy a páncélzata recsegve hullott le.

Amikor azonban utána eredt, és bele akart rúgni, Nell elkapta a lábát, és elkezdte ütni. A fejét, a hasát, ütött, rúgott, Ryko már nem bírt védekezni. Nell elkapta a farkát is, megpörgette a csillagharcost, és eldobta. A rommá vált bázisba csapódott be, nagy krátert vájva a talajba. De Nell már ott is volt, elkapta a torkát. Ryko már nem bírt védekezni.

-         Nos, Ryko, úgy látom, a mi kis csatánk a végéhez közeledik. Mit szólnál, ha…

Nell hirtelen ütést érzett a hátán. Megfordult, és egy fiatal csillagharcost látott. Egy legyintéssel végzett vele.

-         Szóval Ryko, ott tartottunk, hogy lenne-e kedved megnézni, hogy áll a csata? Nézd.

Ryko felnézett. Látta, hogy katonái szorulnak hátrafelé, elkeseredetten védekeznek. A túlerő már be is kerítette őket. De nem sokáig nézte őket. Más kötötte le a figyelmét. Egy felhő hirtelen meglódult, és valami fényes tűnt fel a helyén. A Metisz egyik holdja…

7.rész.

Több ezer torokból egyszerre tört fel a vérfagyasztó sikoly. Dermesztő dicső katonái, akik pár pillanattal ezelőtt a győzelemre készültek a csillagharcosok ellen, most szanaszét szóródtak az óriási bolygón. Nell is megrémült. Jól tudta, mit is jelent a telihold. Utolsó kísérletként még megpróbálta összezúzni egy ütéssel Ryko torkát, azon azonban már megkeményedtek az izmok. El akart menekülni, de nem tudott. Ryko már fogta a lábát. Ereje megtízszereződött, Nell már csak taknyos kölyöknek látszott mellette. Csak pár pillanat telt el, és az egész csillagharcos sereg átváltozott óriásmajommá. Ryko a markában tartotta Nellt, szó szerint. Hangja mély volt, és nyoma sem volt benne az egykori tiszteletnek, amellyel barátjához szólt:

-         Na most mit gondolsz, haver?

-         Kérlek, barátom, kegyelmezz…én nem akartalak bántani…csak úgy tettem, hisz ismersz…

-         Igen. Jól ismerlek. Utolsó kívánság?

-         Engedj, Ryko !!! Én…én eltűnök innen, soha többet nem látsz, csak ne ölj meg!

-         Ha-ha-ha! Mindig is tudtál alkudozni. De tudod, kötöttünk régen egy fogadalmat.

-         Igen, igen, de… az már olyan régen volt…

-         Rég. De emlékezz: „Ha a csatatéren bármikor, bárhol szembe kerülünk, nem kegyelmezünk egymásnak”. Te is be akartad tartani…és én is be fogom! Ég veled, barátom!

-         Neeee!

Ryko hatalmas ujjai épp csak megrándultak…csak egy reccsenés hallatszott, és vége volt.

Az átalakult csillagharcosok hatalmas pusztítást végeztek. Páran elkeseredetten ellenálltak nekik, de ezek a próbálkozások nem értek semmit. Az óriásmajmok szájából útnak induló energianyalábok mindent elborítottak. A bolygó vulkánjai is kitörtek a nagy erők hatására. Néhány helyen még felvillant egy-egy fénygolyó: a túlélők űrhajókkal próbáltak elmenekülni, de könnyen eltalálták őket. Egy sem jutott ki a bolygó légteréből. Aznap éjszaka a bolygó az apokalipszist élte át.

Másnap még mindig sok helyen égett a tűz. Az immár visszaváltozott csillagharcosok buzgón végezték feladataikat. Összeszámolták veszteségeiket, gyógyították a sebesülteket, kivégezték a foglyokat, a még használható dolgokat a hajókra vitték. A véres harcban kb. 10.000 harcosuk eshetett el, de az ellenség vesztesége… hát igen: megsemmisítő. Sok halottat meg sem találtak.

Ryko beszédet mondott nekik:

-         Harcosok! Tegnap történelmi győzelmet arattunk! Nemsokára leszámolunk a gaz Dermesztővel, és mi, csillagharcosok fogjuk uralni az Univerzumot! Éljenek a csillagharcosok! Éljen Vegeta Király!

-         ÉLJEN! – kiáltotta egyszerre több tízezer torok.

Nemsokára a flotta már távolodott a Metisztől. Nemrég még ezt a bolygót tartották a legzöldebb bolygónak. Élettelen, mérges gőzöktől bűzlő, sivatagos bolygó vált belőle. Annak a pár tucat katonának, aki a csodával határos módon életben maradt, már csak pár napja volt itt hátra.

      8.rész

Az űr egy másik pontján eközben 31 űrkapszula száguldott Dermesztő otthona felé. A piros, díszített kapszula középen haladt, ebben utazott Vegeta király. Ő mindig is az űrutazás ezen fajtáját részesítette előnyben. Ha tehette volna, megsemmisít minden nagy űrhajót, és ezekből a kis szerkezetekből gyárt több ezret. De hát Dermesztőtől kapta ajándékba őket, és nem akarta megbántani. Még nem. Nem csak egy kósza hóbort volt ez, hanem nagyon is jól kigondolt biztonsági intézkedés: Mert ha a nagy, sokablakos űrhajókból akár csak egyetlen katona is kinéz, és megpillant egy távoli holdat, a metamorfózis is működésbe lép, és a hajónak vége, utasai eltűnnek az űrben. Szigorú utasítás volt hát, hogy mindig a padlót kell nézni, és a lehető legtöbb ablakot berekeszelni. Az űrkapszulák ablakai ezért voltak direkt elsötétítve. A király gondolatait a rádió szakította félbe:

-         Felség, fél órán belül elérjük a bolygót.

-         Remek, ezredes. A piros csapat az én irányításommal a várost veszi célba. Kék csapat, a bolygó déli felén szálljanak le! Ha lesz rá lehetőségük, változzanak át. A bolygón senki nem maradhat életben. Egy fűszálat sem akarok meglátni. Megértették?

-         Értettük, Felség!

A király nagyon boldog volt. Dermesztő nincs a közelben, ki lehet irtani az egész pereputtyát. Tisztában volt vele, hogy Dermesztő sokkal erősebb, mint ő, de az egész hadsereg ellen biztosan nem bírja sokáig. Pár perc múlva  azonban recsegni kezdett a rádió:

-         Itt…dock…vétel…hall…laki? Az egységem…misült…Dermesztő a….Vegetára…Ismétlem…a Vegeta vesz…ben van.

A rádió hirtelen elhallgatott. Néma csend telepedett a kis csapatra. Lebuktak. Minden remény, hogy egy hirtelen rohammal megnyerjék a háborút szertefoszlott. Az ezredes törte meg a csendet:

-         Felség, ha Dermesztő a Vegetára tart…a herceg, felség…és alig van otthon harcosunk…

-         Igen, a jó büdös életbe!!! Piros csapat, utánam! Hazamegyünk. Kék csapat, folytassák a támadást. Nem érdekel, hogyan csinálja  ezredes, felőlem a bolygót is elpusztíthatja. Ne felejtsék el, maguk a csillagharcosok elitjéhez tartoznak. Totális győzelmet akarok látni.

-         Értettük felség!

A csapat kettévált. A király talán még sohasem volt ennyire ideges, talán még félt is. Az egyetlen élőlény az univerzumban, a fia, aki iránt még talán érzett némi szeretetet is, veszélyben van. Semmi kétsége nem volt afelől, hogy Dermesztő mire képes. De még mindig bízott a győzelemben. Hiszen ő a csillagharcosok királya! Egy ilyen kis gyíkszerű valami nem parancsolgathat neki!