9. rész

Nagy, lapos űrhajó haladt a sötét űrben. Jelzései fontos személy jelenlétéről árulkodtak. Dermesztő űrhajója. A Vegeta bolygó felé tartott teljes sebességgel.

Dermesztő még soha nem volt ilyen ideges. Már érezte, hogy a Metiszen gondok lehetnek, hisz jól ismerte a csillagharcosok képességeit.

-         Álljunk meg!

Parancsát döbbent csend fogadta. Senki nem értette, miért kell megállni, de persze senki sem vitatkozhatott a nagyúrral.

-         Gondoljuk át a dolgokat, ne menjünk fejjel a falnak. Jöttek hírek a Metiszről, Dodória?

-         Sajnálom, uram, semmi hír.

-         Hány holdja is van a Metisznek?

-         14, uram. És sajnos…mindig akad egy, ami teljes formájában látszódik, néha kettő is.

-          Akkor azt hiszem, a nyugati hadsereget nyugodtan leírhatjuk. Végül is nem nagy veszteség. Mégvalami?

Most Zarbon lépett előre.

-         Egy kémünk jelentett a Vegetáról, és megerősítette a gyanúnkat. A majomsereg eltűnt, sőt, maga a király is. A bolygón maradtak sem tudnak semmit.

-         Érdekes. Vegeta csak ritkán mozdul ki a tetves kis palotájából, akkor is csak hozzám jön. Szóval akkor személyesen vezette a támadást! Nyomorult áruló!

-         Nem, uram. Ő később indult el egy kis csapat élén, ráadásul északi irányba.

-         Különös. Mutassátok a térképet, mi van arrafelé?

Pár percnyi térképtanulmányozás után Dermesztőben a vér is meghűlt.

-         Ez az otthonom! Ez az áruló még megöli apámat! Ezért még megfizet! Zarbon! Riadóztasd a keleti hadsereget! Dodoria, te a délit. Meg kell állítani a férget.

-         Sajnálom, uram, de nagyon messze vannak. Csak 2 év múlva érnének ide.

Dermesztő most már üvöltött, tört-zúzott, majdnem ráment a hajó is. Amikor kicsit lenyugodott, csendben megszólalt:

-         Azt mondtad, a Vegeta népe nem tudja, hogy háború van?

-         Minden jel erre mutat, uram.

-         Jó. Tegyünk egy próbát! Intézkedj, hívd meg a herceget hozzánk. Valamit valamiért, nem igaz? He-he-he!

Dermesztő sátánian elvigyorodott… Kezdtek úgy alakulni a dolgok, ahogyan azt eltervezte.

-         Van itt a közelben egy apró bázisunk ugye? Szálljunk le ott, és nézzük, hogyan lehetne megleckéztetni ezeket a primitív vadembereket…

10. rész.

A hatalmas űrhajó leszállt a kisbolygó erre kijelölt részén, amelyen már összegyűltek a tisztek. Dermesztő rájuk sem nézett, villámgyorsan a vezérlőbe sietett, ők alig bírtak lépést tartani vele. Mindenki ideges volt, hiszen a lázongó hűbéresek alapjaiban rengették meg ezt a több száz éve jól működő birodalmat. Amikor mindenki helyet foglalt, Dermesztő már el is kezdte:

-         Amint látják, a csillagharcosok nagyon sok kárt okoztak. Az előny viszont nálunk van. Erősebbek vagyunk, ők kevesen vannak. Mindenkitől a legjobbat várom, ha a posztjukon akarnak maradni. Őrnagy! Vannak friss hírek?

-         Igen, Uram! Egy kémhajónk végre elérte a Metisz bolygót. Sajnos sejtéseink beigazolódtak. A bolygó lakhatatlanná vált. Mindössze 34 túlélőt találtunk, többségük sebesült.

-         Öljék meg őket. Kudarcot vallottak, nem méltóak az életre.

-         De Uram…

-         Ellenvetése van?!

-         Nem Uram…

-         Jó! Mégvalami?

-         A küldöttünk elérte a Vegetát. A herceg már úton van.

-         Kitűnő! A királyt és kutyáit a különleges egységem darabokra veri otthon. Mi elintézzük a flottájukat, aztán szabadrablás a Vegetán! Aztán…

-         Uram! A különleges egység nincs otthon! A Vega bolygón vannak a csillagharcosokkal!

-         A francba! Akkor tényleg baj van! Kapcsolatot kell velük teremteni! Most.

A monitor nem adott teljesen tiszta képet, de végül a kapcsolat létrejött. Nagy zöldfejű, mogorva lény nézett Dermesztőre.

-         Üdvözlöm Nagyuram! Már próbáltunk kapcsolatot teremteni önnel, de a kommunikációs tisztünk elesett, így…

-         Zergó parancsnok! Mi a jó fészkes fene van azon az istenverte bolygón? Mi van a csillagharcosokkal?

-         Ránk támadtak, Uram! Kénytelenek voltunk mindet megölni. Az egyik emberemet is elvesztettem. Sajnálom, Uram!

-         Ne sajnálja! Induljanak haza! Háború van! A maga feladata megölni Vegeta csillagharcos királyt!

-          Megtiszteltetés Uram! Tálcán hozom majd ön elé a fejét!

A monitor kikapcsolt. Delitto tábornok, aki Dermesztő egyik legerősebb harcosa volt, megjegyezte.

-         Már késő. Nem érnek oda időben.

-         Delitto! Maga induljon el a csillagharcos flotta elé, és pusztítsa el. Vigye Zarbon-t is! Dodoria! A te feladatod a kisebb csillagharcos egységek elpusztítása!

Az ellentámadás kezdetét vette!

11. rész

-         Ez lenne hát Dermesztő bolygója?

-         Ez. Nyirkos, dohos, de hát az ilyen férgek ezt szeretik…

-         Nézze, ezredes! A fővárosból azok a fények…

-         Látom, észrevettek minket, és evakuálják a bolygót! Nincs sok időnk, indulás!

A 15 csillagharcos gyorsan közeledett a város felé. Itt-ott élőlényeket láttak maguk alatt, gyorsan le is lőtték őket.

-         Várjon, ezredes!

-    Mi az?

-    Nézze!

A felhők közül kezdett előbújni a hold. Ez most komoly segítség számukra. Lelkesedésük azonban gyorsan elromlott, amikor a felhő továbbhaladt, de a hold másik fele nem bújt elő.

-         Francba! Tovább!

A város nagyon nyüzsgött, mindenkin úrrá lett a pánik. A garázdálkodó csillagharcosok nagy pusztítást végeztek. Minden lángolt. Néhány katona megpróbált ellenállni, de csak egy csillagharcost sikerült megölniük. Jobbnak látták, ha inkább nem kezdenek ki velük, hát menekültek. A csillagharcosok elérték a palotát. Az őrség itt nem vonult vissza, hevesen ellenállt. Hiába. A palota több helyen kigyulladt, az őrség elpusztult, vagy visszahúzódott. Az ezredes a folyosón elfogta az őrség parancsnokát, és megszorította a torkát.

-         Beszélj, te átkozott! Hol van Cold tábornok?

-         Akaszd fel magad csillagharcos fattyú!

Az ezredes erre még erősebben megmarkolta. A katonán végül luralkodott a félelem.

-         Vá-várj! A tábornok nincs itt elmenekült.

-         Mit beszélsz? Merre ment?

-         A leszállópályára…elmegy…

-         Átkozott! Utánam!

A katonát gyorsan megölte, a csillagharcosok kifutottak a palotából. Nem volt messze a leszállópálya. Még jól látták Cold hajóját a távolban. Futni kezdtek, muszáj elpusztítaniuk Dermesztő apját! Hirtelen azonban mindenfelé lőni kezdtek rájuk. Csapdába estek! A tűzfüggönyből egy alak ugrott ki, teste tele volt sebekkel, arca kormos volt. Magasra emelkedett. Az ezredes volt az! Bajtársai mind elvesztek.

-         Átkozott férgek! Nincs más megoldás…Teljesítem Őfelsége parancsát, még ha itt pusztulok is!

 Felemelte kezeit, létrehozott egy kis energiagömböt. Ez nőni kezdett, egyre nagyobb lett.  A bolygón levők pánikba estek. Vége mindennek.

Az ezredes hirtelen égető fájdalmat érzett. Lenézett, és egy kezet látott, amely a hasából állt ki. Az energiagömb a semmivé lett.

-         He-he. Nem úgy megy ám ez, ezredes bajtárs!

Az ezredes hátranézett. Saját harcosa állt mögötte.

-         Strikk! Te szemét áruló…Miért?

-         Még mindig nem esett le? Soha nem voltam közétek való, te kutya.

Az ezredes már csak homályosan látta, hogy egykori bajtársa egy műfarkat csatol le a derekáról…aztán már nem látott semmit.

12. rész.

-         Amint hazaérünk, hadnagy, maga azonnal kimenekíti a bolygóról a fiamat! Valakit küldjön a fővárosba, és riadóztassa a népet. Mindenki menjen az Északi tó melletti titkos bázisra, és induljanak el a mentőhajókkal a Klinárió gyarmatbolygóra. Azt csak néhányan ismerik, Dermesztő nem talál rá a népre.

-         Értettem Uram! De Glinárió nagyon messze van…legalább 6 év…és a mentőhajók csak 250.000 ezer főt tudnak szállítani.

-         Tisztában vagyok vele, hadnagy, de ne felejtse el, ez csak óvintézkedés. Amikor otthon rendet teremtettünk, egyenesen Dermesztő elé megyünk. Az ezredes az otthonát már biztosan megsemmisítette. Ryko tábornok pedig a hadseregét. A maradék emberei a halála után a mi szolgáink lesznek. És azután…

-         Uram, uram, jelzés! Négy űrkapszula felénk tart. Minden jel szerint a Vegáról jönnek!

-         A mieink?

-         Igen uram. Úgy látom közénk akarnak sorolni. Megpróbálok kapcsolatot teremteni velük.

A közeledő kapszulák egyikéről hirtelen valami fényes kis pont indult el, egyenesen a király kapszulája felé.

-         Ezek lőnek ránk! Vigyázzon, Felség!

A király nem tehetett semmit. Csak nézte a feléje tartó lövedéket, amely egyre közeledett…A robbanás elvakította. Csodálkozott, amikor rádöbbent, hogy még életben van. Az egyik harcosa mentette meg életét, saját életét feláldozva a lövedék elé repült. Vegeta király gyorsan intézkedett:

-         Lőljenek vissza! Pusztítsák el a férgeket!

-         Nem lehet, Uram! A mi gépeink nincsenek ilyen fegyverzettel felszerelve! Le kell valahol szállnunk Uram, különben a Vegetáig mindannyiunkat lelövik!

-         Rendben, hadnagy! Melyik bolygó van a legközelebb? Áhhhh…

A király hajója mellett ismét elszáguldott egy lövedék. Célt tévesztett.

-         A Kinkádó csak pár percre van. Talán sikerülhet, Uram.

A csillagharcosokat mostmár nem lehetett meglepni. Gyors tempóban száguldottak a kicsiny bolygó felé. Az ellenség sorra lőtte ki rájuk rakétáit, de ezek elől könnyen ki tudtak térni. Végül sértetlenül behatoltak a légkörbe, üldözőikkel a nyomukban.