17. rész

A vezérek, tisztek egymás szavába vágva beszélgettek az űrhajó vezérlőjében.

-         Én, mondom nektek, ő az!

-         De láttátok?…Láttátok?

-         Úgy lecsapta, mint…

-         A legendás harcos…a legenda igaz.

-         Én azt hittem, Őfelsége lesz az!

-         Micsoda ereje van! Ilyet én még…

  A hangzavart az ajtó nyílása zavarta meg. Ryko tábornok lépett be rajta. Nem is lépett, vánszorgott. Mindenki őt nézte, mintha szellemet látnának.

-         Tábornok Úr, önnek még pihennie kellene! A sebei…

-         Mi történt? Hol van Delitto?

-         Megölted őt jó Uram! Majdnem te is ott vesztél, de néhány harcosunk megmentette az életedet.

-         Uram, ugye te vagy az? A legendás harcos…

Ryko nem is figyelt rájuk Látszott rajta, hogy valami nyomasztja.

-         Mi van önnel Tábornok? Jól érzi magát?

-         Uram, indulhatunk haza? Őfelsége már biztosan…

-         Őfelsége halott…

-         Micsoda? Mit beszél, Uram?

-         Delitto azt mondta, hogy…Dermesztő mindenről tudott…elpusztította a Vegetát…a király meghalt. A herceg is.

Ryko szavait döbbent csend fogadta. A harcosok sokáig csak a padlót nézték ökölbe szorult kézzel.

-         Nem…lehet.

-         Vesztettünk.

-         Öljük meg a kutyát! Álljunk bosszút! Csillagharcosok vagyunk, a szentségit! Tábornok! Maga a legendás harcos! Maga meg tudja ölni! Uram!

-         Nem.

-         Mi-miért, Uram?!

-         Hülyeség lenne kockára tenni, ami még megmaradt. És talán…még van remény…

Mindenki Rykora nézett.

-         Miről beszél, Tábornok?

-         Egyszer régen, amikor még az elitalakulatnál szolgáltam, titkos parancsot kaptunk. El kellett mennünk egy távoli galaxisba, és elfoglalnunk egy gazdag bolygót. Két évig tartott az utazás űrkapszulával, olyan messze volt. A bolygó lakóit hamar likvidáltuk, olyan gyengék voltak, hogy két nap alatt győztünk. De olyan szép volt az a bolygó, hogy a vezetés úgy döntött, hogy nem fosztja ki. A gyümölcsök édesek, a vadak húsa puha…Egyszer a király megemlítette, hogy ha a Vegetán valami katasztrófa történne, a csillagharcosokat ide evakuálja.

-         És…most élnek a bolygón csillagharcosok?

-         Igen, van egy pár száz főt számláló kolónia.

-         Őrültség. Még ha igaz is…A Vegetának nincs akkora flottája, hogy ide hozzák az egész népet.

-         Az egészet nem. De azt hiszem, már nem kell többé titokba tartanom… van egy 250.000főt elbíró titkos flottánk. Ha talán…

-         Mi a neve a bolygónak?

-         Glinárió. Ezekkel a hajókkal hat év alatt érhetjük el…Úgyhogy induljunk!

18. rész

-         Nagyuram, egy űrkapszula tart felénk!

-         Nocsak. Csak egy?

-         Igen. Ez Zarbon gépe.

Pár perc múlva Zarbon megérkezett Dermesztő űrhajójára. Egész úton azon gondolkozott, mit is mondjon a nagyúrnak. Arra még emlékezett, hogy Ryko haja hirtelen arany színűvé vált, de utána sötétség takarta el a szemét. Amikor magához tért még látta, ahogyan a nagy űrhajók elhagyják a Loppát. Kereste Delittot, de eltűnt, biztosan meghalt. De ezt nem mondhatja Dermesztőnek, mert még fejét veszi… A folyosón meglátta Vegita herceget, aki szúrósan nézett rá. Ezen nagyon elcsodálkozott. Hogy lehet, hogy Dermesztő még nem ölte meg?

Végül beért a vezérlőbe.

-         Nagyuram, jelentem, visszatértem.

-         Jelentést!

-         A Loppán ütköztünk meg a lázadókkal felség. Mind meghalt, de Delitto tábornok is odaveszett.

      Dermesztő közelebb ment hozzá, és mélyen a szemébe nézett.

-         Mind meghalt? Valóban?

Zarbon nagyot nyelt.

-         I-igen, Dermesztő Nagyúr!

-         Nos rendben. Megvárjuk Dodoriát, és indulunk a Vegetára.

-         Uram, kérdezhetek valamit?

-         Mond!

-         Vegita herceg…még életben van. Mi lesz vele?

-         Egyenlőre meghagyjuk. Még az is lehet, hogy…

-         Uram, Dodoria a hajón van!

-         Nagyszerű. Indulás a Vegetára.

A nagy űrhajó mozgásba lendült. A radar hirtelen csipogni kezdett. Egy űrkapszula jelent meg a monitoron. Ebben a pillanatban lépett be Dodoria.

-         Uram, végeztem a csillagharcosokkal a Meet bolygón is.

-         Csakugyan? Nézd ezt meg!

-         De…de hát…

-         Ostoba vagy Dodoria!

-         Erre nincs bocsánat! Máris megyek és végzek vele!

-         Hagyd! Úgy látom, ez is a Vegetára tart. Majd ott elpusztul.

Dermesztő arcán ismét feltűnt a gonosz vigyor! 

19. rész.

Hazaértek. A piros űrkapszula és kísérői landoltak a Vegeta leszállópályáján. A király kapszulájához néhány katona sietett. A király rájuk üvöltött:

-         Hol van Velk tábornagy?

-         A toronyban, Felség!

-         Utánam!

A király nem szaladt, repült. A torony nem volt messze. Harcosai fürgén követték, de nem igazán bírtak vele lépést tartani. Végül elérték a tornyot. A király nem pazarolta az időt a kilincsre, egyszerűen átment az ajtón. A bent lévő hosszú szakállas, sok kitüntetést viselő férfi először ütésre emelte a kezét, de megdöbbenve tapasztalta, hogy királya áll vele szemben.

-         Velk! Hol a fiam? Válaszolj rögtön!

-         Dermesztő úr magához hivatta felség!

A király ordított:

-         Mi??? És te elengedted, te hülye barom?!

-         Azt hittem…

Vegeta király akkorát ütött az arcába, hogy csak a fal állította meg. A király már rohanni akart elfelé, de időben észbe kapott. Felemelte a rémült férfit a földről, és sziszegve rámordult.

-         Ide figyelj, te hülye! Dermesztő a ide tart, hogy elpusztítsa a bolygót! Azonnal riadóztasd a flottát! Indítsd el minden emberedet a városba, hogy vezessék a népet a hajókhoz. Dermesztő bármelyik pillanatban megérkezhet! Ha összegyűlt elég ember, vidd őket a Glinárióra. Én megyek, és végzek Dermesztővel. Amint az meglesz, utánatok küldök egy futárt, hogy visszatérhettek. Ha nem menne futár…Értetted, Velk?

-         Igenis, uram! Máris indulok! Hé ti! Utánam.

Velk elment néhány harcossal. A Vegetán megszólaltak a riasztók. A csillagharcosok sürögve az utcákra özönlöttek. Pár perc után a riasztó elhallgatott.

-         Mi a fene?

-         Még soha nem volt kipróbálva…

-         A bázis radartermébe kell mennünk! Siessetek!

-         Igenis, felség!

A radarterem ajtója is kivágódott, amikor a király megérkezett. A személyzet megrémült.

-         Gyorsan! Nézzék meg, a közelben van–e Dermesztő.

A radarkezelő kapkodva nyomogatni kezdte a gombokat.

-         Igen Felség, erre tart. Úgy fél óra múlva ér ide.

-         Ó, hogy az a! Mi az?! Valami távolodik innen! Talán egy áruló! Az átkozott!

-         Nem, Uram, erről szó sincs! Az csak egy csecsemő, most lőtték ki egy távoli bolygóra.

-         Rykóról van hír?

-         Nincs, Felség. Mióta kifutott, az összeköttetés megszűnt.

A király elitharcosaihoz fordult:

-         Ryko már nem ér vissza! Ezért mi Dermesztő elé megyünk, és leszámolunk vele, mielőtt ideér. Este nagy ünnep lesz!

Ezután a király a személyzethez fordult:

- Maguk menjenek Velkel. Ha elmúlt a veszély, visszatérhetnek! És most…Indulás! 

20. rész

Vegeta király és emberei megérkeztek Dermesztő űrhajójához.  A király kicsit nyugodtabb volt, mert a távolból még látta, ahogy a nagy űrhajók egyesével elhagyják a Vegetát. Úgy döntött, a végső csatát Dermesztő hajóján fogják megvívni. Nem lőttek rájuk, simán le tudtak szállni. A király csak akkor könnyebbült meg igazán, amikor kiszállva a kapszulából meglátta a fiát. Sértetlen volt, karját üdvözlésre emelte.

-         Apa, valami nincs itt rendben. Mindenki ideges. Mi történik?

-         Később mindent elmondok fiam!

Betessékelte a fiút egy raktárszerű helységbe, ahol elég sötét volt.

-         Maradj itt, amíg érted nem jövök! Beszélek Dermesztővel, utána hazamegyünk. Hol van Nappa?

-         Nem tudom…

-         Értem. Pár perc, és itt vagyok.

A király rácsukta az ajtót, és várakozó harcosaihoz szólt:

-         Figyeljetek rám! Dermesztő a csoportos harctól fél a legjobban. Tehát egyesítjük energiáinkat, és egyetlen pontra irányítjuk. Így fenyegetve érzi majd magát. Megmutatjuk neki, mire képesek a magunkfajta harcosok!

A csillagharcosok támadásba lendültek. Végigrohantak az űrhajó bonyolult folyosórendszerén.

-         Tudom, hogy itt van! Ha nem fogad bemegyünk erővel!

Ekkor katonák tűntek fel velük szemben. Fegyver volt náluk, amit lövésre emeltek. A két csapat gyorsan egymásnak esett. Majdnem minden katona a királyra támadt. Köpenyét sikerült átlőniük, de megütni nem bírták. Vagy fél tucat harcos ugrott rá, de végül lerázta őket, és egy energianyalábbal végzett velük. Az űrhajó is belerengett.

Máris rohantak tovább, és hamar elérték a vezérlőtermet.

-         Dermesztő! Gyere elő!

Az ajtó végül kinyílt, és a két vezér végre szemtől-szembe állt egymással. Vegeta király berohant és Dermesztőre nézett.

-         Megöllek! A helyedbe lépek! Én fogom irányítani a világot!

-         Gondolod könnyen fog menni? Nézz az embereidre, majd meghalnak a félelemtől. Nem látod, hogy reszket mind?

A király harcosaira nézett. Valóban volt egy kis félelem az arcukon, de készek voltak a harcra…A király megtámadta Dermesztőt…

-Uram, nézze!

Velk tábornagy a radarra nézett, amelyről eltűnt egy pont. Egy pont, amely a hazájukat jelentette.

A flotta csendesen haladt tovább. A háború véget ért.