21. rész

Dermesztő űrhajójának bonyolult folyosórendszerén Nappa rohant végig feldúltan. Dermesztő egy monitoron keresztül nézte, és jót nevetett rajta, hogy sehogyan sem találja a kiutat.

-         Mi legyen vele, Nagyuram? Elintézhetem?

-         Ne, várj! Hagyjuk meg hírmondónak. Vegita herceggel együtt.

-         De Uram! Ez nem veszélyes?

-         Ugyan már. Hozzám képest ezek csak apró bogarak, semmi több. És gondolj csak bele…a csillagharcosok királyi családjának utolsó sarja lehet a szolgám! Hát nem lenyűgöző, Dodoria!

-         Valóban, Uram! Önnek mindig igaza van!

-         Ez csak természetes. Tüntessétek el a hullákat!

Nappa még mindig nem találta a kiutat. Lihegve, verejtékező arccal szaladt, és mindenhová benézett. Ha valami történik a herceggel, neki vége! Ekkor tűnt fel előtte Dermesztő.

-         Mi a fene történt, Uram? Hol a herceg? Hol?

-         Szörnyű katasztrófa történt, katona. A semmiből feltűnt egy meteorit, és…eltalálta a Vegetát. Harcosaim keresik a túlélőket, de nincs sok remény.

-         Micsoda! Ez lehetetlen.

-         Sajnos igaz. A Vegeta megsemmisült. Sajnálom, de királyod is ott lelte halálát.

-         És…és a herceg?

-         Ő valahol itt van a hajón. Azt hiszem, tik vagytok a két utolsó csillagharcos.

-         Bocsáss meg, de meg kell találnom!

-         Menj csak!

Nappa ismét futni kezdett. Végül megtalálta Vegitát, aki ugyanott ült, ahol apja hagyta.

-         Vegita heceg! Szörnyű katasztrófa történt. A Vegeta…elpusztult. Sajnálom, de apád is meghalt. Egy hatalmas meteor…

Nem folytathatta, mert Vegita arcba rúgta.

-         Micsoda egy hülye barom vagy, Nappa. Apán pár perce még itt volt, ebben a helységben. Mindent elhiszel, ostoba fajankó!

-         De…de….de Dermesztő azt…

-         Dermesztő tette ezt. Jól figyelj, Nappa. Most elmegyünk valahová jó messzire. Később, ha elég erős leszek, akkor visszatérek, és leszámolok Dermesztővel. Ne feledd, én vagyok a legendás csillagharcos! Megbosszulom apámat!

-         Követlek hercegem, mindenhová!

Éppen indultak volna az űrkapszulák felé, amikor a hátuk mögött hangokat hallottak:

-         Hová akartok menni? Már nincs bolygótok! Van azonban egy ajánlatom a számotokra! Maradjatok az én szolgálatomban! Itt jó sorotok lesz! Apád helyett apád leszek, Vegita!

Vegita elgondolkozott ezen. Végül is, itt is megerősödhet. Aztán ha eljön a leszámolás napja, nem kell keresgélnie ezt a férget. Lehajtotta a fejét.

-         Rendben van! Elfogadom az ajánlatodat, Uram!

Nappa is így cselekedett.

22. rész

Hatalmas, zöld bolygón járunk, amelyet állatok népesítenek be. Nem olyan összefüggő dzsungelrendszer, mint a Metisz volt, ez inkább barátságos, kellemes kis bolygó. A mezőn legelő állatkák hirtelen megriadnak, szokatlan zúgó hang hallatszik valahonnan. Gyorsan be is rohannak az erdőbe, és bizony igen jól teszik, mert ebben a pillanatban csapódik be a közelben két űrkapszula, hatalmas krátert vájva a földbe.

Két alak sétál tűnik fel.

-         Nappa, biztosan jól mondta Dermesztő, hogy ezt foglaljuk el? Ezen nincs senki!

-         De igen! A fürkészem két energiaforrást jelez keletre, 4562 egységnyire.

-         Ne vesztegessük az időt, menjünk, és végezzünk velük!

Már repültek is. Két év telt el a véres háború óta, azóta Vegita sokat erősödött. Városok, pontosabban romok felett haladtak el.

-         Látod, azokat a nagy krátereket? Úgy tűnik, megelőztek minket! A bolygó őslakossága már több éve elpusztulhatott.

-         Nem értem. Ki képes rajtunk kívül ilyen pusztításra?

-         Figyelj, mindjárt megérkezünk!

-         Ott! Ott vannak!

Leszálltak aprócska tisztáson, melyen egy kis sufni állt. Az ajtóban egy asszony üldögélt, mellette állt egy fiatal fiú. Az asszony szólalt meg előbb:

-         Üdvözöllek benneteket! Örülök, hogy végre látok valakit.

-         He? Nagy kár, már nem éltek sokáig!

Vegita felemelte a karját. A fiú gyorsan a nő elé szaladt, kész volt megvédeni.

-         Várj, már fiacskám! Nézzétek, min van nekem!

 A nő a háta mögé nyúlt és elővette…a farkát! A két csillagharcosnak tátva maradt a szája.

-         Ti…ti közülünk valók vagytok? Hogy menekültetek meg?

-         A férjem egy kis egységhez tartozott, amely Dermesztő alá volt rendelve. Egyszer rádión felhívott. Azt mondta, hogy azonnal fogjam a fiút, és meneküljek el a Vegetáról. Egy kis gépen indultunk el. Amikor épp szálltam be, meghallottam a szirénát. Ez a vacak gép meg meghibásodott, és itt ragadtunk.

-         A Vegeta elpusztult. Der…egy meteor megsemmisítette. Úgy néz ki, már csak négyen vagyunk élő csillagharcosok.

-         Öten.

-         Hogy?

-         Volt egy fiam, akit a bolygó pusztulása előtt lőttek ki valami Földre…rendkívül gyenge gyerek volt…

-         És a bolygó lakói? Lerombolt városokat láttunk.

-         Nos, igen. Valamivel nekünk is el kellett ütnie az időt.

-         Gyertek velünk! Ha velünk tartotok, még több bolygót intézhettek el!

-         A fiamat vigyétek. Nekem már csak napjaim vannak hátra.

-         Miért?

Az asszony megmutatta a hasán lévő hatalmas, elfertőződött sebet.

-         Pár napja a fiú átalakult. Nem tudom, mi válthatta ki belőle, hiszen ennek a bolygónak nincs holdja. És mivel nem járt képzésre, nem tanulta meg, hogyan kell megőriznie az eszét ilyenkor… erős gyerek, hasznotokra válik!

Nappa odament a fiúhoz.

-         Mi a neved, kölyök?

-         Raditz!

23. rész.

Újabb hosszú évek múltak el, a három csillagharcos igencsak megerősödött. A legerősebb természetesen Vegita volt, már csak származása miatt is. Éppen vacsoráztak egy gyorsan összerakott lángoló ág mellett.

-         Azt mondom én nektek…hiába nőtt ki így a növényzet, jól látszik, hogy itt nagy csata volt valaha.

-         Igen. Mi is a bolygó neve? Menisz?

-         Nem, Metisz. Azt beszélik, valaha itt hatalmas támaszpont volt, de valakik teljesen lerombolták, a személyzetet pedig lemészárolták.

-         Ki merészelhetett szórakozni Dermesztővel?

-         Az apám.

-         Mi? Megőrültél? Az lehetetlen.

-         Győződj meg róla a saját szemeddel! Nem messze innen rengeteg csontvázat találtam. Van köztük sok csillagharcos is.

-         Jó ég!  A flotta! Hát ezért tűnt el a Vegetáról! A király jól kitalált mindent!

-         Szerintetek okos dolog volt ez? Így lelépni Dermesztőtől? Ha megtalál minket…

-         De nem talál meg minket! Itt fogunk edzeni. Ha már elég erősek leszünk, visszatérünk, és leszámolunk vele.

-         Gondolod, hogy hárman elegek leszünk hozzá? Ne felejtsd el, Apád sem volt egyedül, mégis…

-         Elég! Csak megfelelő taktika kérdése az egész. Apám lebecsülte Dermesztőt, és fejjel ment a falnak. Mi nem követhetjük el ezt a hibát. Majd szépen lecsaljuk egy megfelelő bolygóra, ahol át tudunk alakulni. Onnan már nem menekülhet!

-         Figyeljetek…Mit szólnátok, ha elmennék az öcsémért? Kakarotto már elég nagy, biztosan megsemmisítette a bolygója lakóit. Biztosan unatkozik is.

-         Jó ötlet! Négyen mégis több esélyünk van elintézni azt a férget. Ne késlekedj, indulj!

-         Megyek. Ha jól számolom, oda-vissza két év az út.

-         Sok sikert, cimbora! Mi addig edzünk egy jót! 

Raditz kapszulája felemelkedett. Elhagyta a Metisz bolygót, és megkezdte útját a Föld felé…

                                                                VÉGE